Már észre sem vesszük, annyira megszokottá vált az a sokféle hatás ami a környezetünkből árad felénk tv, rádió, újságok, internet, reklámok által. Amit látunk vagy hallunk, még jól ki is elemezzük és tovább engedjük a hatását magunkba. Ahelyett, hogy megszűrnénk vagy teljesen figyelmen kívül hagynánk, társaságban, barátainkkal, barátnőinkkel, kollégákkal arról csevegünk amit aktuálisan láttunk. Nem tudjuk miért de fontossá váltak számunkra olyan dolgok, amikhez végül is semmi közünk. Kiválóan eltöltjük értelmetlen dolgokkal értékes időnket, amit fordíthatnánk családunkra, gyermekünkre vagy tanulásra.
A lényegről elterelni a figyelmünket? Arra persze tökéletes!
Nézzük mit kapunk a csomagban! Törekedj a tökéletes külsőre, kövesd a legújabb divatot, vedd ezt vagy azt a márkát, fogyj le, válts hajszínt, étkezz egészségesen, külsőségek bla-bla-bla…
Ok, mivel erősen hat ránk hiszen célzottan több helyről kapjuk az ingert , szépen el is kezdünk eszerint élni, csak éppen homokszem kerül a gépezetbe.
Mert túl sok időnket veszi el a tökéletes külső folyamatos karbantartása, a gyerek meg egyedül van otthon nincs aki segítsen neki a leckében.
Ja, vacsorát majd rendelünk vagy mirelit lesz? Nem számít, tökéletesnek kell lenni! Követjük a divatot, méregdrága holmikat veszünk, de a divat túl gyorsan változik és hipp-hopp már nem vagyunk divatosak, mehetünk megint vásárolni. Aztán lefogyunk a csodaszerekkel mert vékonynak is kell lenni, de kétszeresét hízzuk vissza, megvesszünk valami eszméletlen drága dolgot és összetörik vagy elveszítjük……de mi azért törekszünk a maximumra, hiszen ezt programozzák nekünk! És az ezzel járó stressz teljesen kikészít bennünket. Alkalmazkodni próbálunk a folyamatos stressz hatáshoz, gyötörjük magunkat és meg akarunk felelni. Közben még jó arcot is vágunk hozzá. Persze, nagyon jól bírjuk, jól vagyunk köszönjük szépen, és művigyor az arcon, belül meg egyre inkább szétesettnek érezzük magunkat.
Miért? Mert az állandó stressz felőröl. És a hatások amik a külvilágból érkeznek éppen erre apellálnak. A stressz jó ha tudjuk, hogy egy válaszreakció. A túlélés érdekében mozgósítja szervezetünk a hormonokat, az „ üss vagy fuss” elvét követve. Vagyis, vagy reagálunk rá és úgy adjuk le az energiát tehát ütünk, vagy elfutunk és úgy adjuk le az energiát amit gerjesztett. Tehát így vagy úgy de levezetjük és nem marad a meg testünkbe zárva ez a nagy energia , hogy romboló hatását kifejthesse . Ki van ez találva. Így kéne lennie!
Most azonban nem így történik. Életünket a folyamatos válaszreakció állapotában éljük! Ez értelmetlen! Mert megbetegít bennünket. A túlzott stressz tényleg megbetegít. Persze jó a stressz kis adagban , pl. a vizsgadrukk segít aktiválni agyi tevékenységeinket , sportversenynél emeli a teljesítményt és előre visz mert ez a jó oldala, de itt most nem erről a fajta stresszről van szó ,az már biztos kiderült.
Kinek jó ez? Mit tehetünk ellene? Hogyan kezeljük a stresszt?
Maximalizmus helyett optimalizmus! Meg kell szűrnünk a hatásokat és az ingereket. Éreznünk kell, mi a jó nekünk és mi az ami már túl sok. Rá kell éreznünk az optimális mennyiségre! És nemet kell mondanunk a túl sokra, határozottan és egyértelműen. A nem sajátunkként futó külső programok nagy részét próbáljuk meg elengedni, és törekedjünk saját valódi szükségleteinket felismerni.
Ehhez többet kell önmagunkra figyelni, ebben segít a coaching.
„A harcos cselekszik, a bolond csak reagál a cselekvésre…” Dan Millman
(Life-coaching módszereivel könnyen és hatékonyan a célokért, részletek a Coaching menüpontban)